A koronavírus nagyon sok menyasszonyt keserített el. Rengeteg előre leszervezett esküvőt kellett átszervezni, elhalasztani.
Ma Brigi meséli el polgári esküvőjük történetét.

Hogyan ismerkedtetek meg? Mikor volt a lánykérés?

A megismerkedésünk nem volt egy nagy kaland. Nagyon átlagosan indult a dolog, ahogy napjainkban egyre gyakrabban előfordul, mi is egy online társkereső oldalon találtunk egymásra. A személyes találkozás előtt rengeteg üzenetet váltottunk egymással, így a folyamatos kommunikáció szinte az első pillanattól fogva a mindennapjaink részévé vált. Az első randi után már nem csak az online üzenetek váltak napi rendszerességűvé, hanem a találkozásaink is. Nagyon hamar egymásra találtunk, néhány hónap múlva már össze is költöztünk. A kezdetektől fogva valamiért mind a ketten úgy kezdtünk el a jövőről gondolkodni, úgy kezdtünk el tervezni, hogy abban a másik félnek is helye és szerepe volt. Ennek ellenére a lánykérés és a házasság nagyon sokáig nem jött szóba köztünk. Tudtuk, hogy együtt akarunk élni, tudtuk, hogy egymást akarjuk motiválni és támogatni mindenben, de nem gondoltunk, hogy ehhez házasságra lenne szükség. Valószínűleg azért, mert mind a ketten borzasztóan fiatalok vagyunk, vagy legalábbis voltunk még 2017-ben.

Ahogy teltek az évek, folyamatosan sikerrel vettük a párkapcsolatokban felmerülő akadályokat, a legnehezebb pillanatokban is kitartottunk egymás mellett és szépen lassan elkezdett megfogalmazódni bennünk az a gondolat, hogy ideje lenne ennek egy hivatalos keretet is adni. Én már nagyon vártam a lánykérésre, de úgy gondolom, hogy ez az estek többségében normális, hogy a nők hamarabb jutnak el egy olyan szintre a kapcsolatban, amikor már vágynak az elköteleződésre. Egyre gyakrabban esett szó gyűrűkről közöttünk, ezért valamennyire sejtettem, hogy nem ok nélkül kérdezi meg tőlem valamennyi ékszerbolt kirakata előtt, hogy „na és szerinted melyik a legszebb?”. Tudtam, hogy készül rá mégis meglepődtem, amikor megtörtént.

Egyáltalán nem így tervezte el, de szerintem így volt tökéletes. Mivel nagyon szeretem a decembert, az ünnepek és a születésnapom miatt ezért mindenképp abban az időszakban szeretett volna megkérni. Az eredeti terv egy kirándulás lett volna, amire már a szállást is lefoglalta, de kiderült, hogy a koronavírus miatt nem lehet utazni, a szállodák nem fogadhatnak vendégeket és az wellness részlegeket is lezárják. Emiatt egy spontán útra indultunk a Prédikálószéki kilátóhoz, de sajnos nem tudtunk felmenni, mivel nagyon rossz idő volt. Végül pont a Dunakanyar partján álltunk meg egy fotó kedvéért, hiszen gyönyörű ott a táj. Szépen elterelte a figyelmem és a következő pillanatban már féltérdre ereszkedve tartotta felém a gyűrűt és tette fel a nagy kérdést. Meghatódva igent mondtam és egymásra borultunk. Nagyon boldogok voltunk és a hideg fagyos szél ellenére folytattuk a kirándulásunkat. Szerettük volna megnézni a Visegrádi várat, de sajnos a vírus miatt szinte meg sem lehetett közelíteni. Aznap elmentünk még Esztergomba, majd hazafelé megálltunk a Halászbástyánál is.

Hogyan élted meg,hogy most a polgári tudtátok “csak” megtartani?

Eleve az volt a terv, hogy a polgárit hamarabb meg fogjuk tartani, mint az esküvőt. Az egyetlen tényező, amire nem számítottunk az volt, hogy sajnos a családom egy része nem tudott részt venni az eseményen.

A boldog pár

Igazán különleges volt a ruhád! Hol találtad? Bérelted, varrattad? Az őszi lagzin is színesben leszel?

Hazafelé sétáltunk a Teréz körúton, amikor feltűnt, hogy egymás hegyén-hátán esküvői ruhaszalonok vannak, néhol egy udvarban akár több is. Teljesen véletlenül választottam ki az egyiket, és csak kíváncsiságból mondtam, hogy nézzünk be. Amikor beléptünk ruhák voltak mindenhol és szinte el lehetett tévedni az aprócska szalonban. Egy nagyon kedves hölgy volt bent, akinek elmondtam, hogy nagyjából milyen ruhát szeretnék. Az elképzeléseim alapján két darabot mutatott meg, egy rózsaszínt és a méregzöldet. Amint megláttam azonnal beleszerettem. Felpróbáltam és egy kicsit szűknek éreztem, ezért nem mertem igent mondani rá, hanem úgy döntöttem, hogy még visszatérünk, ha esetleg sehol máshol nem találok kényelmesebbet. Meg sem tudom számolni, hogy ezután hány üzletet kerestünk fel. Valamennyi pláza és áruház alkalmi ruháit mindet végignéztem, de a méregzöld estélyit meg sem közelítették. Körülbelül egy hét után visszamentünk, ahol a hölgy még emlékezett is ránk és nagyon örült, hogy visszatértünk hozzá. Kedvező áron kaptuk meg a ruhát, amit még gyönyörűen felvarrt és ki is vasalt, illetve hozzá illő maszkot készített nekem és egy vállkendőt is kaptam ajándékba.

A Julianna esküvői szalonban találtam meg az álomruhát, a Teréz körút 26. szám alatt.

Szerettem volna, ha egyetlen egyszer lát rajtam hófehér esküvői ruhát, és ezt a nagy lagzira tartogatom. Mivel több esküvőre vagyunk hivatalosak már az idei évben is, mindenképpen olyan ruhát szerettem volna, amit akár többször is fel tudok majd venni. Ezért választottam a polgárira színeset, de az esküvőn hófehérben leszek.

Mesélsz picit a szolgáltatóitokról? Ajánlanád őket?

Szolgáltatók terén a polgárihoz nem sok külső erőforrásra volt szükségünk. Az előző kérdésnél már említettem a szalont, ott beszereztük az én ruhámat. A vőlegénynek vettünk egy nadrágot a Zara-ban, egy inget a Tudors-ban és kiegészítőket a Westend Walter üzletéből. Fontosnak tartottam, hogy legyen csokrom, amelyben Kovács Kármen Mármi volt a segítségemre, aki a 17. kerületi Keresztúr piacon dolgozik. Egy fehér tulipánokból és rezgőből összeállított egyszerű de mégis nagyszerű tavaszi csokrot készített nekem, ami szerintem tökéletes választás volt. Az egyik esküvői facebook csoportban ajánlották őt is, ahogy az ékszerészünket is.

A legnagyobb feladat a gyűrűink megtervezése és az elképzeléseink megvalósítása volt. Biztos voltam benne, hogy nem szeretnék hagyományos karikagyűrűt, mivel olyan gyönyörű eljegyzési gyűrűt kaptam, hogy nem éreztem szükségét egy másik olyan ékszernek, ami egy pillanatra is elvenné a figyelmet az eljegyzésiről. Hozzá illő, az eljegyzési gyűrűt kiegészítő karikagyűrűt akartam, ami tökéletesen illeszkedik hozzá, mintha eleve egyben lenne a kettő. Közösen kitaláltuk az anyagot, a formákat és a méreteket, már csak kellett valaki, aki elkészíti. Jó néhány ékszerboltot meglátogattunk és rendszeresen csalódnunk kellett mindben. Sajnos hamar rá kellett jönnünk, hogy a szolgáltatók egy része abból él, hogy a lehető legjobban kihasználja a házasulandó jegyespárok olykor túlzásokba eső naivitását. Tisztességtelenül játszák a saját játékukat, ezért eldöntöttük, hogy csak olyan szolgáltatónak vagyunk hajlandóak fizetni, aki nem néz minket hülyének és nem akar kihasználni. Had mondjak egy példát. Volt egy eset, amikor egy jól menő, híres-neves ékszerboltba toppantunk. Elmondtuk mit szeretnénk, majd meghallgattuk az ajánlatot. Az egy dolog, hogy extra munkadíjat számoltak fel azért, mert az én gyűrűm nem teljesen karika, hanem van benne egy ív, de ezen felül még az arany gramm értékét is magasabb áron határozták meg, csak mert „egyedileg” készített gyűrűt kértem. Mai napig nem tudtam rájönni, mitől drágább az az arany, amit nem hagyományos formára alakítanak, mint az, amit egyszerű karikának?

Rengeteg ékszerboltot bejártunk, számtalan ajánlatot kaptunk online is, és végeredményben ugyan arra az elképzelésre kaptunk 120.000 ft. és 380.000 ft. közötti ajánlatokat. Nem az volt a cél, hogy a legolcsóbbat megtaláljuk, hanem az, hogy egy olyan személynek fizessük ki ezt az összeget, aki szeretettel és odafigyeléssel készíti el számunkra azt az ékszert, ami a szerelmünket jelképezi. Nem akartuk azt, hogy csak egy újabb szám legyünk a listán, egy csepp a tengerben akik ismét hozzájárultak valakinek a gazdagságához. Így esett a választásunk a Soulring aranykezű mesterére, aki nem csak hihetetlen alázattal és tisztelettel állt velünk szóba, de folyamatosan azon igyekezett, hogy még tökéletesebbé formálja az elképzeléseinket. Nagyon kedvező áron dolgozott és alig 4 hét alatt készült el a gyűrűinkkel.

Hogyan zajlott a Nagy Nap? Annyira bájos volt, ahogy magadnak csavartad a hajadat 🙂 Nagyon izgultatok?

A Nagy Nap előtti éjszaka szinte semmit nem aludtunk. Próbáltuk leplezni egymás előtt, de borzasztóan izgultunk. Nagyon sok tényező volt, ami miatt aggódhattunk. Számomra az egyik legnagyobb stresszfaktor az volt, hogy édesanyám és a párja gond nélkül átjussanak a határon. Karácsony előtt mind a ketten átestek a víruson, ezért védettnek minősültek és joggal átkelhettek, azonban én mégis aggódtam.

Persze azon is izgultam, hogy el tudok-e készülni időben. Mivel magam készítettem nem csak a frizurám és a sminkem, de közben még arra is gondosan odafigyeltem, hogy megörökítsem a készülődésünk pillanatait. Ezen felül még a vendégvárást is elő kellett készíteni, hiszen a jelenlegi albérletünkben fogadtuk a családot, ahol tartottunk egy kis (ülő-)állófogadást nekik.

Állófogadás Brigiék otthonában

Kora délután kaptunk időpontot az Anyakönyvi Hivatalba, ahol különösebb ceremónia nélkül mondtuk ki az IGEN-t. Nem szerettünk volna nagy felhajtást, mivel egyébként sem tekintünk úgy erre az alkalomra, mint az esküvőnk napja, inkább egyfajta eljegyzés/gyűrűhúzásként fogjuk fel, ezért minden hagyományosan ismert ceremoniális elemet, majd a nagy lagzin szeretnénk bevetni. Attól függetlenül, hogy csak egy gyors és egyszerű esemény volt, az anyakönyvvezető szavai nagyon meghatottak és nem is bírtam ki könnyek nélkül. Valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor minden izgatottság és aggodalom kicsapódott. A pillanat, amikor tudatosult bennem, hogy férjhez megyek.

Brigi maga szerkesztette meg a videót – csak lazán 🙂

Volt esetleg vicces jelenet, aprócska baki, amire így utólag már mosolyogva gondolsz vissza?

Nem igazán tudok felidézni. Szerencsére nem történt különösebb baki, minden rendben haladt, ahogy elterveztük.

Mi volt a legkülönlegesebb pillanat az esküvőn?

A legkülönösebb pillanat? Hát nem is tudom. Talán az, amikor a vendégek hazamentek és ott maradtunk ketten a néma lakásban azzal a gondolattal, hogy „és most?”. Kicsit üresnek, félkésznek éreztük a történetet.

Hogyan érzed most magad? Még ugye hátravan a szeptemberi nagy esküvő, mennyi van még hátra a szervezésből? Hogy haladtok vele?

Mivel nagyon korán elkezdtük a szeptemberi esküvő szervezését, mondhatni már majdnem kész is vagyunk vele. A legfontosabb szolgáltatók már megvannak: helyszín, zenekar, fotós, videós, ceremóniamester, szertartásvezető. A dekort én szerettem volna csinálni, amihez már nagyon sok apróságot összegyűjtöttem és folyamatosan bővül a készlet. Most azonban más teendőink vannak, így előreláthatólag május végén, június elején térünk vissza a szervezéshez. Nagyon szerencsésnek érzem magam, mert a párom hatalmas segítség. Sőt nem is mondanám, hogy segítség, mert társak vagyunk mindenben és nem ő segít engem, hanem kölcsönösen támogatjuk egymást. Közösen szervezünk mindent első pillanattól kezdve, amiért nagyon hálás vagyok. Tudom, hogy a legtöbb esetben az esküvő szervezése a menyasszonyok kiemelt feladata, de örülök, hogy nálunk csapatmunka van. Természetesen nekem több ötletem és elképzelésem van, hiszen ahogy a legtöbb nő már én is kislány korom óta álmodozom a tökéletes esküvőről, de ez nem jelenti azt, hogy én lennék a főszervező ő pedig csak segéd.

Bízunk benne, hogy ez a borzasztó vírushelyzet lassan normalizálódik és visszatérhetünk a régi életünkhöz. A szeptemberi esküvőt pedig végre nagycsaládosan, barátokkal együtt tudjuk megtartani és egy hatalmas bulival megünnepelni nem csak az egymás iránt érzett szerelmünket, de a szeretteinkkel való újratalálkozást is.

Házasságkötés egy világjárvány közepén

Nagyon köszönöm Briginek, hogy elmesélte a polgári esküvőjük történetét. Sok sikert kívánok a szeptemberi esküvő megszervezéséhez!

Hasonló tartalmak:

https://www.nuptia.hu/category/inspiracio/a-ti-sztoritok/

KÖZÖSSÉGI OLDALUNK:

https://www.facebook.com/nuptiaeskuvo

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.